Mit együnk, igyunk Srí Lankán

Sokan kérdezik tőlem, hogy mit érdemes enni, inni Srí Lankán, és persze azt is, hogy hol lehet biztonságosan étkezni. Csak a túlnyomó részt külföldiek által látogatott éttermekben, vagy a helyiek által látogatott, sokszor nem túl bizalomgerjesztő kinézetű kis kifőzdékben is nyugodtan csillapíthatjuk – e az éhségünket. A kérdés jogos, mert egy 2 hetes nyaralást alaposan elronthat valamilyen fertőzés, és az ezzel járó kellemetlen mellékhatások, amelyek néhány napos hányás, és hasmenés formájában jelentkeznek.

A srí lankai konyha közeli rokona a dél  – indiainak. Sokféle fűszert használnak, a kókusz, a chili, a zöld chili, és a curry levél szinte minden ételben megtalálható.

Kis türelmet, szerkesztés alatt.

Kis munka a repülőtéren.

Mostanában ismét egy k.b. 5 perces kötelező feladat vár a Bandaranayke repülőtéren a Srí Lankára megérkező, majd onnan elutazó turistára. Volt egy rövidebb időszak, amikor nem kellett a be, és kiléptetés előtt bíbelődni a kis űrlap kitöltésével, de ez az állapot csak rövid ideig tartott. Az űrlap érkezéskor “Arrival Card”, majd indulás előtt “Departure Card” néven található az útlevelek vizsgálatát végző urak, és hölgyek pultjai előtt elhelyezett polcokban. Korábban, a leszállás előtt a repülőgépen kiosztották az utaskísérők ezeket a nyomtatványokat, és az utazó még a levegőben kitölthette a rubrikákat, de az utolsó néhány utazásom alkalmával azt tapasztaltam, hogy egyes légitársaságok sajnos leszoktak erről az apró figyelmességről. A kártyán egyébként teljesen általános kérdésekre kell választ adni, ezek az érkezéskor, és az induláskor azonosak. A srí lankai tartózkodási hely felől érdeklődő kérdésre vagy az előre lefoglalt, vagy valamelyik tervezett szállás nevét, és címét kell beírni. Ez vonatkozik az ETA – online vízumigénylés hasonló kérdésére is.

réges rég…

Amikor még nem sokan tudtuk…

Pinnawala

Olvasom az itt – ott megjelenő srí lankai élménybeszámolókban, hogy Pinnawalán az elárvult, vagy a munkából kiöregedett elefántok számára létesített árvaházban méltatlan körülmények között tartják az ott elhelyezett állatokat. Nekem volt szerencsém néhány alkalommal meglátogatni ezt az intézményt és ormányos lakóit, de én mást láttam a létesítményben. Az elefántok pontos időbeosztás szerint naponta kétszer fürdeni indulnak a közeli folyóhoz. Ilyenkor elhagyják az árvaház területét, és átcammogva a főútvonalon a látogatók sorfala között komótosan levonulnak a vízhez. A munkára fogott elefántok életében fontos szerepet játszik a rendszeresség, ez vonatkozik a “nyugalomba vonult” állatokra is, hiszen ez adja meg számukra a biztonság érzetét. Azok az ormányosok, akik már nagyon öregek, betegek, esetleg rossz napjuk van, vagy újak az árvaházban, ezért még nem fogadta be őket valamelyik csoport, netán időlegesen antiszociális a viselkedésük, nem sétálhatnak  le a folyóhoz, hanem időlegesen elkülönítik őket a többiektől. Tudjuk, hogy a hím elefántok bizonyos hormonális változások hatására kiszámíthatatlanul viselkednek, kezelhetetlenné válnak, ezért egyaránt veszélyessé válhatnak a látogatókra, és az ápolókra. Ezeket az ormányosokat elkülönítve, távolabb a többiektől megláncolják, ezzel megfosztják őket az elkóborlás lehetőségétől. Természetesen ez a kényszerű “szobafogság” csak addig tart, ameddig meg nem nyugszanak. Ezt sokan kegyetlen bánásmódnak látják, gondolják, azonban a pinnawelai elefánt árvaház hatalmas szabad területen fekszik, a látogatókat néhány egyszerű korláton kívül semmi nem választja el az ormányosoktól, alapesetben még az sem, ezért is szükséges néhány a biztonságot szolgáló intézkedés.  Tehát mielőtt az egyszeri látogató megfogalmazza a nem éppen hízelgő véleményét nem árt, ha elgondolkodik azon, hogy ez a létesítmény valójában miért jött létre, és egyáltalán hogyan lehet egy ilyen intézményben a sok helyről összegyűjtött, nem túl szerencsés sorsú ormányos életét megszervezni. Ez nem egy nemzeti park, ahol szabadon élhetnek a vadonban született, és élő állatok, hanem a legtöbbjük az emberhez szokott, munkából kiöregedett elefánt, vagy a szüleit, családját korán elvesztett állat, aki nem tudja ellátni magát, ezért szüksége van az ember gondoskodásra. A felelős gondolkodás, és a gondoskodás pedig nem azt jelenti, hogyha lejárt az elefánt “mandátuma”, akkor magára hagyva kicsapják a vadonba az állatot, hogy menjen amerre az ormánya áll, mert nem tudna mit kezdeni a sokak által reklamált szabadsággal, és ez néhány mit sem sejtő ember, vagy az elefánt korai halálával járna. Mert azt se felejtsük el, hogy még egy növésben levő ifjú elefánt sincs egy súlycsoportban az emberrel.

A fotókon egy Pinnawelán tett látogatás pillanatait örökítettem meg, nekem úgy tűnik, hogy ezek a különböző korú elefántok nem részesülnek kegyetlen bánásmódban.

A fotó alsó részére kattintva lapozgathatod a galéria képeit.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egy, vagy ma már inkább több napos látogatás Colombóban…

Frissítve: 2018. december 28.

A Srí Lankára látogatók úti beszámolóit olvasva úgy tűnik, hogy Colombo nem túl vonzó számukra. Azt írják, állítják, hogy elég unalmas város, nincs sok látnivaló, bár én az ilyen határozott kijelentésekben inkább az itt épp csak átutazók tudatlanságának a magabiztosságát látom. Srí Lanka egy igen sok egyedi látnivalóval rendelkező ország, a számtalan egzotikus érdekesség, a természet meseszerű szépsége valóban egy kissé háttérbe szorítja a nagyvárost, ezért sokszor még a helyi vezetők is, főként az ország más városaiban, vidéken lakók lebeszélik a turistákat a colombói kirándulásról. Bár a tapasztalataim szerint velük leginkább az a gond, hogy valójában ők sem ismerik ki magukat hazájuk legnagyobb, és az országuk európai értelemben vett egyetlen nagyvárosában. Én amikor Srí Lankán, egyébként Negomboban töltöm az időt, akkor is bevonatozok, buszozok a nagyvárosba ha nincs dolgom valamilyen hivatalban, és minden alkalommal ellátogatok a kedvelt helyeimre. És persze azért is, mert a város az elmúlt néhány évben rohamos fejlődésnek indult, sok felfedezésre váró létesítménnyel gazdagodva. Itt tényleg igaz az a kifejezés, mely szerint gomba módjára szaporodnak, és növekednek a felhőkarcolók, különösen a Galle Face Green – től délre fekvő jelentősen átalakuló városrészben. Arra talán több nap is kevés lenne, hogy minden érdekességet megnézzen a Colomboba látogató. Ismerve a turisták szűkre szabott idejét, a sok más látnivaló mellett a városra nem jut elég idő, ezért ebben az írásban a teljesség igénye nélkül egy egész napos, bár inkább másfél napos kirándulásra hívom az olvasót.

A sétát a Colombo Fort vasútállomáson kezdjük, ezt az objektumot már csak azért is érdemes megnézni, mert a Fort állomás a srí lankai vasúti közlekedés “szíve”.

Colombo Fort Railway Sation

Az innen induló, vagy itt áthaladó vonatokkal az ország bármelyik részére eljuthat az utazó, legyen az a hegyvidék, az északi, vagy déli fővonal. A pályaudvar közelében van a Central Bus Stand, a piros állami, és a többnyire szürkére dukkózott, de alaposan felcicomázott, ezért “színesnek” nevezett magán buszok központi végállomása, itt ennek megfelelően a nap minden szakában óriási a forgalom. A pályaudvarnál átmegyünk a buszokkal zsúfolt út, az Olcott Mawatha felett vezetett felüljárón, és máris szembetaláljuk magunkat a Pettah nevű kereskedelmi negyeddel, amelynek a kialakulása a kikötőhöz kapcsolódik.

Fort – Pettah

Itt vegyünk egy nagy levegőt, és “merüljünk alá”,  mert a zsúfolt utcácskákba érdemes behatolni. Bár a nagykereskedelmi rész nyüzsgő forgataga, az állandó ricsaj, és a szagok egyvelege egy kissé ijesztő lehet azok számára, akik nem szokták az ilyen rémisztő dolgokat, de ezen a helyen ízelítőt lehet kapni a 100 évvel ezelőtti, originális ázsiai hangulatból.

Pettah

Az évszázadok során itt megtelepült kereskedők többsége iszlám vallású, ennek köszönhetően több kisebb imaház mellett a Pettah központjában épült a Jami-ul-Alfar Mosque. A péntek déli ima időpontja előtt bezárnak az üzletek, és az amúgy is forgalmas szűk utcákon szinte lépni sem lehet a mecsetbe igyekvőktől.

Jami – ul – Alfar Mosque

A szomszédos utcákban hindu, és katolikus templom is található. A Pettahban ugyan nincs ilyen, de a városban sok helyen csodálhatunk buddhista templomokat. Az utcai árusok egyikétől vásárolhatunk magunknak 20 – 30 rúpiáért egy hatalmas kókuszt, és miközben a gyümölcs frissítő levét szürcsöljük, eldönthetjük, hogy balra a gyarmati idők hangulatát felidéző Fort régi bank, és biztosítónegyed épületei, a kikötő központi irodája, és a Grand Oriental Hotel felújított épületei között teszünk egy sétát, vagy a másik irányba indulva a Központi Busz Pályaudvart vesszük célba.

Grand Oriental Hotel

Nekünk magyaroknak különleges kapcsolatunk van ezzel a hellyel, mert Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló című könyvében ír a kikötőről, hősei Kölyök, és Rozsdás ide érkeznek meg Piszkos Fred vezérletével, és itt bonyolódik tovább a kalandos történet a kikötő közelében levő, az európai ember számára átláthatatlan dzsungelnak tűnő kereskedelmi negyedben. Közvetlenül a pályaudvar előtt egy nagy zöldséget, gyümölcsöt, és mindenféle furcsaságot áruló piacot találunk, és ha piros buszok végállomásnál átmegyünk a közlekedési lámpánál a vasúti pályaudvar oldalára, máris ott találjuk magunkat a Floating Market – en, amely egy tóra épült sok kis üzletből álló létesítmény. Ez a vízi piac néhány éve nyílt meg, itt nézelődhetünk a különféle ajándéküzletek között, a kávézókban, bisztrókban csillapíthatjuk szomjunkat, éhségünket, kulturált tisztálkodó helyiséget, és nem utolsó sorban tiszta W.C. – t is találunk.

Floating Market

Ha a Fort – tól a másik irányba, az óceánpart felé indulunk, akkor láthatjuk az óratornot, amely mögött húzódik a kormányzati negyed, és ezzel szemben a W.T.C. modern épületének az ikertornyait, az utca másik oldalán a Dutch Hospital műemlék épületét, majd a part felé haladva a régi Parlament óceánra néző homokszínű épületét láthatjuk.

Old Parliament House

Ha besétálunk a W.T.C. épületével szemben levő  Dutch Hospital kerthelyiségekkel tarkított árkádos udvarára, ott akár ajándékokat is vehetünk az ODEL LUV üzletében, a másik oldalon kitekintve a Fort ide eső végét láthatjuk.  A régi Parlament épületétől indul, majd hosszasan húzódik déli irányban a Galle Face Green nevű partszakasz, amely a Galle Face Hotelnél ér véget.

Galle Face Green

Ez a óceánparti rész nem csak a colomboiak kedvelt esti, hétvégi sétálóhelye, mert itt tartott 2015 januárjában szabadtéri misét a Srí Lankára látogató Ferenc pápa a nagy számban összegyűlt hívők, és érdeklődők előtt, minden évben ezen a helyen tartják a február 4 – i Függetlenség Napja tiszteletére rendezett színpompás katonai felvonulást, de a néhány évig a Colombo Night Race nevű éjszakai autóverseny befutója is itt volt.

Sajnos az elmúlt években az előző kormány nagyratörő tervei a kínai tőke bevonásával megváltoztatták a Galle Face Green arculatát. A terv az volt, hogy a hajóval érkező kínai árukat Srí Lanka keleti oldalán, Hambantotán kirakják, és azokat a nyugati oldalról szállítják tovább az Arab – öböl, és Európa felé. Bár ennek nem sok értelme van, hiszen a hajók ki – be rakása, a konténerek átszállítása Srí Lankán át nagyobb költséget jelent, mint az, hogy a konténerszállító hajók kirakodás nélkül, ahogy eddig is, megkerülik a szigetet, és úgy folytatják az útjukat tovább. A terv megvalósításának érdekében kínai hitelből megépítették a déli autópályát, amely összeköti az új colomboi kikötőt a Hambantotán létesített új átrakó kikötővel. Ugyanitt építettek egy repülőteret, amit jelenleg csak egy hetente közlekedő belföldi járat használ. Aki párhuzamot lát bizonyos kínai pénzekből finanszírozott hazai vasútvonal építése, és a srí lankai tervek között, az nem jár messze az igazságtól. Ma Srí Lanka nemzeti jövedelmének több mint a 80 százalékát fordítja a gigaberuházásokra felvett kínai hitelek törlesztésére, amely óriási terhet jelent az ország számára. A Galle Face Fort felőli, északi végén egy hosszú gátat építettek leválasztva egy részt az óceánból, a természettől elvett területet feltöltötték. Ide a Dubaiban látható Palm Islands – hoz hasonlóan toronyházakat építenek, és az egyébként csak teherforgalmat bonyolító kikötőt is bővítik ezen a részen. Aki korábban járt erre, és sétált már a Galle Face Green – en, az döbbenten nézi a természet ilyen mértékű rombolását.

Ha ezután bírjuk még erővel, akkor meglátogatjuk az Independence Square -n az Independence Memorial Hall – t.

Independence Memorial Hall

Pár percnyi sétaút az emlékmű mögött elhelyezkedő, egykor elmegyógyintézetnek használt épületegyüttes mesterien renovált épülete, melyben ma az Arcade üzletház működik.

Arcade

A korábban gyógyászati célokra létrehozott épületegyüttes alaposan megváltozott profillal működik. Szárnyépületei több szinten nívós ajándéküzleteknek, mozinak, éttermeknek, gyorsétteremnek adnak helyet. A klimatizált épületben felfrissülhet a turista, és erőt meríthet a séta folytatásához. Az Arcade üzletház történetéről, és jelenéről egy fotókkal illusztrált korábbi posztban már részletesen írtam.  https://negyvenmerfold.wordpress.com/2016/02/07/arcade-colombo/

Town Hall – Viharamadevi Park – Odel – Independence Square – Arcade

Az árnyas fákkal, és sportpályákkal szegélyezett Independence Avenue – n k.b. 15 perc séta a washingtoni Fehér Ház mintájára épült városháza, a Town Hall, és az egzotikus növényekkel tarkított, szépen rendben tartott Viharamahadevi Park, melynek néhány éve lebontották a kerítését, ezzel is jelezve, hogy a park mindenki előtt nyitva áll.

Town Hall

A park déli oldalán van a Nemzeti Múzeum, és nem sokkal mellette épült fel a sci  – fi – be illő  megjelenésű Nelum Pokuna Mahinda Rajapakse Theater, amely az eredeti terveknek megfelelően egy szabadtéri színháznak épült, azonban néhány évvel a megnyitása után részben be kellett fedni, mert az errefelé gyakori trópusi esők elárasztották a nyitott színpadot, és a földszinti tereket.

National Museum

Nelum Pokuna Mahinda Rajapakse Theater

Dawatagaha Jumma Masjid

Itt található a Dawatagaha Jumma Masjid And Shrine, ez egy régi, de ma is működő mecset a város szívében, és itt található az Alexandra Place – n a híres ODEL áruház, ahol a gyönyörű ruhadarabok láttán minden hölgylátogatónak gyorsabban kezd verni a szíve. A park közelében található a Gangaramaya Temple, és egy a tóban létesített szigetecskén a Gangaramaya Park. A tóban épült pavilonnal szemben már a 21. századi város köszön ránk, ugyanis itt 2018 decemberében nyitott meg Colombo legújabb bevásárlóközpontja, a Colombo City Center, amelyben több szinten a legnépszerűbb nemzetközi márkákat árusító üzletekben várják a vásárlókat. Az egyik legújabb colomboi látványosság a Kollupitiya, és Bambalapitiya vasútállomások között nagyjából fél úton, az óceánparton futó Marine Drive – on épült Marino Beach Hotel. Ez a 10 emeletes szálloda 2018 augusztusában nyitott meg, a Galle Road felé eső fronton egy bevásárlóközpont van mozival, és éttermekkel, azonban nem ez az igazán érdekes, hanem a tetőszintjén létesített medence, melyben egy hideg itallal a kézben hűsölve csodálhatjuk a végtelen panorámát, és az óceánban lebukó nap látványát.

Egy ekkora kirándulás végén már valóban az utolsó célpont lehet, a Sirimavo Bandaranaike Memorial Exhibition Center.

Bandaranayke Memorial Center

Ez a modern konferencia központ Sirimavo Bandaranaike asszony emlékére épült. Róla kapta a nevét a katunayakei repülőtér is, melyre minden srí lankára látogató megérkezik. Bandaranaike asszonyról minimum annyit kell tudni, hogy sok évig Srí Lanka, korabeli nevén Ceylon, és egyben a modern világ első női kormányfője volt.

Említésre érdemes még a város déli részén, a központtól 10 – 15 perces buszozással, vagy tuktukkal megközelíthető Dehiwala városrészben épült ZOO, és a közeli Mount Lavinia Beach, ahol a több kilométer hosszúságú homokos parton éttermek, és büfék várják a fürdőzni vágyókat. Aki pedig érezni szeretné a régi idők hangulatát, az elsétálhat az óceán fölé magasodó sziklára épített, koloniális hangulatot árasztó legendás Mount Lavinia Hotelbe, és ott néhány USD belépőért cserébe használhatja a szálloda elkerített strandját, a bárt, a parti éttermet, valamint a teraszon levő édesvízzel töltött medencében úszkálva élvezheti a mesés kiszolgálást.

A városnézés egy részét megejthetjük gyalogszerrel is, de az Independence Square felé érdemes tuk tuk – ba, vagy a pályaudvarnál buszra ülni. A járatlanok számára a tuk tuk Colombóban külön figyelmet igénylő műfaj, mert az utcán sokan, nagyon sokszor kínálják fel idegenvezetőnek magukat, és ha hagyjuk magunkat meggyőzni, vagy nem vagyunk velük elég határozottak, akkor a maguk kedve szerint visznek el várost nézni, ami rendszerint azzal jár, hogy pont a számunkra legkevésbé érdekes helyekre visznek el. Az út vége pedig kivétel nélkül minden esetben valamilyen féldrágakő, tea, vagy helyi ajándék üzlet meglátogatásába torkollik. Ez a kéretlen kitérő nem erőszakos, és bár nem jár vásárlási kötelezettségekkel sem, de előfordulhat, hogy rossz szájízt hagy maga után. Természetesen senkit nem beszélnék le a tuk – tuk -ról, mert aki Srí Lankán jár, annak legalább egyszer kötelező kipróbálnia ezt a fantasztikus közlekedési eszközt.

Ayubowan!

Így közlekedünk robogóval Srí Lankán.

Az ázsiai motorozásban, robogózásban van némi rizikó, de ha ráérez az ember a forgalom ritmusára, azaz arra, hogy a forgalomnak nincs semmiféle ritmusa, és megismeri a helyi közlekedési szokásokat, miszerint az a szabály, hogy nincs semmilyen szabály amit betartanának, akkor nagyon élvezetes dolog.

A közlekedési szabályok notórius számonkérői, és a gyengébb idegzetűek kerüljék a videó megtekintését.

Zene, zene, zene…

Srí Lankán rockzene is van. Ha megnézed a videót láthatod, hallhatod, hogy nem is akármilyenek a szingaléz srácok…

 

 

 

Mivel utazhatunk Srí Lankára?

A címben feltett kérdés megválaszolása első látásra egyszerűnek tűnik, mivel Magyarországról Srí Lankára jelenleg csak valamelyik légitársaság Budapestről induló járatával, egy megállás közbeiktatásával, átszállással lehetséges. A nagyobb európai fővárosokból megállás nélkül repül el a Srí Lankan Airways   http://www.srilankan.com/  a Bandaranayke repülőtérre, de ez Magyarországról indulva nem igazán gazdaságos, viszont cserébe meglehetősen fárasztó megoldás.

Budapestről a Qatar Airways    http://www.qatarairways.com/hu/

az Emirates    http://www.emirates.com/hu/english/

és a Turkish Airlines     http://www.turkishairlines.com/en-hu/ járataival juthatunk el Srí Lankára.

Az első két társaság Doha, és Dubai érintésével szállítja az utasokat a szigetországba, míg a törökök Isztambuli átszállással, és egy Maldív – szigetekre tett kitérővel jutnak el Katunayake – ra. A male – i kerülő miatt néhány órával több időt kell a levegőben tölteni, azonban a Turkish kifogástalan fedélzeti szolgáltatásai, és a Maldív  – szigetek csodás látványa miatt egyszer – egyszer érdemes bevállalni a hosszabb menetidőt.

Male – repülőtér

A Budapestről induló járatokkal némi várakozással egybekötött átszállás után érkezünk Srí Lankára.  A tranzitban töltött idő lehet 45 perc, de az akciós jegyekkel utazókra kiszabhatnak akár 6 – 8 órás “büntető” várakozást is. Érdemes olyan légitársaságot és járatot választani, amelyiknek a gépe a hajnali, vagy a reggeli órákban érkezik a Bandaranayke Repülőtérre, mert így még az ország legtávolabbi része is aznap elérhető. Akinek számít az ár, annak azt tanácsolom, hogy iratkozzon fel a fenti légitársaságok hírlevelére, így az elsők között kaphat információt az akciós jegyekről.

Természetesen a szomszédos országokból is lehet Srí Lankára repülni, de az a tapasztalat, hogy míg korábban olcsóbb volt minden plusz költséggel együtt Schwechatról indulni, ma már ez nem így van. Az Austrian Airlines lényegesen drágább a fenti ismertetett társaságoknál, és a “sógoroknál” az arab tulajdonú társaságok ceruzája is lényegesen vastagabban fog a jegy árképzésekor. Megfontolásra érdemes opció a Qatarairways Zágrábból Dohába naponta két alkalommal közlekedő járata, időnként meglepően olcsó jegyárakkal szembesül az ember. Zágrábba vonattal, és busszal is eljuthat az utazó, ha nem akarja az autóját a Franjo Tudman repülőtér parkolójában hagyni.

Ezeknél a légitársaságoknál a turista osztályon is nagyszerű az ellátás, többszöri étkezés, üdítőkkel, és alkohol tartalmú minőségi italokkal a fedélzeten, a jegyár 1 darab 7 kg súlyú kézipoggyászt, és 30 kg súlyú feladott csomagot foglal magában.

Alternatívaként említem meg, hogy aki kedveli a fapados járatokat, az Pozsonyból, vagy Belgrádból valamivel olcsóbban repülhet a FlyDubai – al, bár az is előfordul, hogy az előbb flsorolt légitársaságok akciós jegyáraival nem tudnak versenyezni. A fedélzeten nincs nagy trakta, még a vízért is fizetni kell, de a jegyárban azért 20 kg feladott poggyász benne foglaltatik. Aki utazott már velük az nem panaszkodott sem a repülésre, sem a személyzetre. https://www.flydubai.com/en/

A polgárháború utáni gyors konszolidáció egyik jele, hogy újra közlekednek az országon belül a Cinnamon Air légi taxi járatai. Ezekkel a vízre is leszálló gépekkel az összes látványossághoz igen rövid ideig tartó, de élvezetes utazást tehetünk. A társaság honlapján komoly előfoglalási kedvezményeket kínálnak az érdeklődőknek az amúgy elég boros jegyárból. Személyes tapasztalataim alapján tanúsíthatom, hogy az internetes jegyvásárlás gyorsan, és korrekt módon bonyolódik, és ha valamilyen előre nem látható időjárási esemény miatt változtatni kell az útvonalon, abban ez esetben az operátor a jegyvásárláskor megadott telefonszámon, és e – mailben megadja az utasoknak a segítséget, és a szükséges információkat. Aki ezt az utazási formát választja, annak garantáltan felejthetetlen élményben lesz része, ha elrepül a Sigiriya szikla felett, vagy Jayawardenepura Kotte  – ban a Waters Edge vízén landol a gépe. http://www.cinnamonair.com 

 

Így landol a Cinnamon Air gépe Peliyagoda – nál a Kelani folyón

 

 

 

Milyen oltás szükséges a Srí Lankára utazónak?

Folyamatosan visszatérő kérdés az, hogy hány, és milyen oltást kell felvennie annak, aki Srí Lankára szeretne utazni. Gyorsan elárulom, kötelező módon egyet sem! Ha valaki nem hiszi el, akkor keresse fel az Országos Epidemiológiai Központ honlapját, ahol részletes tájékoztatót is talál a térségről.

http://www.oek.hu/oek.web?to=,752,750&nid=209&pid=1&lang=hun

http://www.oek.hu/oek.web?nid=218&pid=1&to=,752

Ajánlják a Hepatitis A, Hepatitis B vírus, a Diftéria – tetanusz elleni védő oltásokat, és a tífusz elleni oltást. Bár szerepel  listán a Dengue láz, és a malária is, de szerencsére ezekkel  betegségekkel nem találkoztam még, és olyan turistáról sem hallottam, aki Srí Lankán ilyen kellemetlen emlékkel tért volna haza.

Néhány évvel ezelőtt egy strapásabb hátizsákos indiai utazás előtt elmentem egy budapesti oltóközpontba, ebben az időben már többször megfordultam Srí Lankán, ahol az ottani szakszemélyzet meglehetős érdeklődéssel hallgatta a srí lankai viszonyokról szóló rövid beszámolómat, mert bár az ott dolgozó hölgyeknek semmiféle tapasztalatuk nem volt a térségről, nem jártak soha Ázsiában, de az intézmény pénztárába a tanácsadásért kötelező módon befizetendő pénzösszegért cserébe felmondták a magát beoltatónak, hogy milyen elővigyázatossági szabályokat érdemes betartani az utazás során. Ezeket a tanácsokat ingyen, és bérmentve bármelyik utazási blogból megtudhatja az érdeklődő. Az viszont józan ésszel, minden különösebb tanácsadás nélkül is tudható, hogy gyakran mossunk kezet, csak palackozott vizet fogyasszunk, még a fogmosáshoz se a csapból vegyük a vizet, és persze a rozsdás szögbe Magyarországon sem érdemes belelépni, ez a saját érdekünkben a várható kellemetlen következmények miatt Dél, Délkelet – Ázsiában is kerülendő cselekmény. Természetesen lehetnek egyéni félelmek, a szükségtelensége ellenére sem beszélnék le senkit az oltásokról, ennek megfelelően mindenki a maga belátása szerint oltassa be magát. Sajnos egy oltás sem véd meg a szúnyogcsípésektől, ezért feltétlenül érdemes felszerelkezni az otthon, és Srí Lankán is nagy választékban kapható szúnyogriasztó krémekkel, vagy folyadékokkal. És ha már megtörtént a baj, akkor jó ha van az e.ü. csomagban a szúnyogcsípés okozta égő érzést enyhítő Fenistil gél, de ehhez hasonló termékek minden helyi drogériában és patikában kaphatóak.

Az oltóanyagokat a háziorvossal történt egyeztetés után vényre meg lehet vásárolni, és vele be is lehet adatni, http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/twinrix_felnott_szuszpenzios_injekcio_eloretoltott_fecskendoben/13998  , de így ehhez nem jár az oltóközpontok által kiadott, sárga színű Nemzetközi Oltási Igazolvány, amivel a világ minden táján igazolható, hogy a nemzetközileg elismert oltószereket felhasználva kapta meg az utazó az oltásokat, mert a háziorvos egy által kiadott fehér könyvecskébe jegyzi be az oltás megtörténtét. Fontos tudnivaló, hogy az első oltás után néhány héttel egy emlékeztető oltást kell felvenni, mert anélkül nem alakul ki Hepatitis A, és B vírus elleni teljes védettség.

Az igazolvány fedőlapja

Az igazolvány belső oldalai

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az oltóközpontokban a csak általánosságokat tartalmazó néhány percnyi kötelező tanácsadásért több ezer forintot kell leszurkolni, míg a háziorvosnál többnyire díjmentes az oltás beadása.

 

 

Old Ceylon – Colombo II.

A York Street, jobbra a Grand Oriental Hotel

Rejtő Jenő a korabeli Ceylon – ra álmodta Az elveszett cirkáló című könyvének hőseit Piszkos Fredet a kapitányt, a Kölyköt, és Rozsdást, akik Colombo – ba érkezve izgalmas, és végeláthatatlan kalandok sorába bonyolódnak a kikötő forgatagában. Azonban a kikötő, és környéke koránt sem volt annyira veszélyes, mint ahogyan azt a kiváló író az Andrássy úti kávéház törzsasztalánál ülve, egyiptomi cigarettájából illatos füstfelhőket eregetve képzelt a számára is titokzatos környékről. A kikötői élet már akkor sem lebujokban, és ópiumbarlangokban zajlott, inkább a hivatalokban, és irodáikban töltötték az emberek az idejüket, hiszen ezen  a környéken volt az üzleti világ központja. Ceylon nem csak teát, hanem a fahéjtól a cardamomon át mindenféle egzotikus fűszert és féldrágakövet exportált nagy mennyiségben a világ számos országába, de természetesen elsősorban  a gyarmat anyaországába, Angliába. A kikötő fehérre festett falú vámhivatalával szemben épült a Grand Oriental Hotel / G.O.H., a Főposta épülete, majd tovább haladva bankok, és biztosítótársaságok, köztük a Lloyd biztosító impozáns épülete emelkedik. S bár korábban sem igazán, ma már valóban nem fenyeget senkit közvetlen veszély, de talán a rossz híre, talán más miatt a Pettah  – ba még ma sem merészkednek be gyakran a turisták, pedig a forgalmas, folyton nyüzsgő nagykereskedelmi negyed ma is hű képet nyújt egy Európában ismeretlen világról, és az elmúlt századok visszahozhatatlan hangulatáról.

A Grand Oriental Hotel 1920 – ban

A kikötői vámhivatal épülete

A Main Street és a Gaffoor Building

A Dutch Tea Market  a Pettahban