Pinnawala

Olvasom az itt – ott megjelenő srí lankai élménybeszámolókban, hogy Pinnawalán az elárvult, vagy a munkából kiöregedett elefántok számára létesített árvaházban méltatlan körülmények között tartják az ott elhelyezett állatokat. Nekem volt szerencsém néhány alkalommal meglátogatni ezt az intézményt és ormányos lakóit, de én mást láttam a létesítményben. Az elefántok pontos időbeosztás szerint naponta kétszer fürdeni indulnak a közeli folyóhoz. Ilyenkor elhagyják az árvaház területét, és átcammogva a főútvonalon a látogatók sorfala között komótosan levonulnak a vízhez. A munkára fogott elefántok életében fontos szerepet játszik a rendszeresség, ez vonatkozik a “nyugalomba vonult” állatokra is, hiszen ez adja meg számukra a biztonság érzetét. Azok az ormányosok, akik már nagyon öregek, betegek, esetleg rossz napjuk van, vagy újak az árvaházban, ezért még nem fogadta be őket valamelyik csoport, netán időlegesen antiszociális a viselkedésük, nem sétálhatnak  le a folyóhoz, hanem időlegesen elkülönítik őket a többiektől. Tudjuk, hogy a hím elefántok bizonyos hormonális változások hatására kiszámíthatatlanul viselkednek, kezelhetetlenné válnak, ezért egyaránt veszélyessé válhatnak a látogatókra, és az ápolókra. Ezeket az ormányosokat elkülönítve, távolabb a többiektől megláncolják, ezzel megfosztják őket az elkóborlás lehetőségétől. Természetesen ez a kényszerű “szobafogság” csak addig tart, ameddig meg nem nyugszanak. Ezt sokan kegyetlen bánásmódnak látják, gondolják, azonban a pinnawelai elefánt árvaház hatalmas szabad területen fekszik, a látogatókat néhány egyszerű korláton kívül semmi nem választja el az ormányosoktól, alapesetben még az sem, ezért is szükséges néhány a biztonságot szolgáló intézkedés.  Tehát mielőtt az egyszeri látogató megfogalmazza a nem éppen hízelgő véleményét nem árt, ha elgondolkodik azon, hogy ez a létesítmény valójában miért jött létre, és egyáltalán hogyan lehet egy ilyen intézményben a sok helyről összegyűjtött, nem túl szerencsés sorsú ormányos életét megszervezni. Ez nem egy nemzeti park, ahol szabadon élhetnek a vadonban született, és élő állatok, hanem a legtöbbjük az emberhez szokott, munkából kiöregedett elefánt, vagy a szüleit, családját korán elvesztett állat, aki nem tudja ellátni magát, ezért szüksége van az ember gondoskodásra. A felelős gondolkodás, és a gondoskodás pedig nem azt jelenti, hogyha lejárt az elefánt “mandátuma”, akkor magára hagyva kicsapják a vadonba az állatot, hogy menjen amerre az ormánya áll, mert nem tudna mit kezdeni a sokak által reklamált szabadsággal, és ez néhány mit sem sejtő ember, vagy az elefánt korai halálával járna. Mert azt se felejtsük el, hogy még egy növésben levő ifjú elefánt sincs egy súlycsoportban az emberrel.

A fotókon egy Pinnawelán tett látogatás pillanatait örökítettem meg, nekem úgy tűnik, hogy ezek a különböző korú elefántok nem részesülnek kegyetlen bánásmódban.

A fotó alsó részére kattintva lapozgathatod a galéria képeit.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egy, vagy ma már inkább több napos látogatás Colombóban…

Frissítve: 2018. december 28.

A Srí Lankára látogatók úti beszámolóit olvasva úgy tűnik, hogy Colombo nem túl vonzó számukra. Azt írják, állítják, hogy elég unalmas város, nincs sok látnivaló, bár én az ilyen határozott kijelentésekben inkább az itt épp csak átutazók tudatlanságának a magabiztosságát látom. Srí Lanka egy igen sok egyedi látnivalóval rendelkező ország, a számtalan egzotikus érdekesség, a természet meseszerű szépsége valóban egy kissé háttérbe szorítja a nagyvárost, ezért sokszor még a helyi vezetők is, főként az ország más városaiban, vidéken lakók lebeszélik a turistákat a colombói kirándulásról. Bár a tapasztalataim szerint velük leginkább az a gond, hogy valójában ők sem ismerik ki magukat hazájuk legnagyobb, és az országuk európai értelemben vett egyetlen nagyvárosában. Én amikor Srí Lankán, egyébként Negomboban töltöm az időt, akkor is bevonatozok, buszozok a nagyvárosba ha nincs dolgom valamilyen hivatalban, és minden alkalommal ellátogatok a kedvelt helyeimre. És persze azért is, mert a város az elmúlt néhány évben rohamos fejlődésnek indult, sok felfedezésre váró létesítménnyel gazdagodva. Itt tényleg igaz az a kifejezés, mely szerint gomba módjára szaporodnak, és növekednek a felhőkarcolók, különösen a Galle Face Green – től délre fekvő jelentősen átalakuló városrészben. Arra talán több nap is kevés lenne, hogy minden érdekességet megnézzen a Colomboba látogató. Ismerve a turisták szűkre szabott idejét, a sok más látnivaló mellett a városra nem jut elég idő, ezért ebben az írásban a teljesség igénye nélkül egy egész napos, bár inkább másfél napos kirándulásra hívom az olvasót.

A sétát a Colombo Fort vasútállomáson kezdjük, ezt az objektumot már csak azért is érdemes megnézni, mert a Fort állomás a srí lankai vasúti közlekedés “szíve”.

Colombo Fort Railway Sation

Az innen induló, vagy itt áthaladó vonatokkal az ország bármelyik részére eljuthat az utazó, legyen az a hegyvidék, az északi, vagy déli fővonal. A pályaudvar közelében van a Central Bus Stand, a piros állami, és a többnyire szürkére dukkózott, de alaposan felcicomázott, ezért “színesnek” nevezett magán buszok központi végállomása, itt ennek megfelelően a nap minden szakában óriási a forgalom. A pályaudvarnál átmegyünk a buszokkal zsúfolt út, az Olcott Mawatha felett vezetett felüljárón, és máris szembetaláljuk magunkat a Pettah nevű kereskedelmi negyeddel, amelynek a kialakulása a kikötőhöz kapcsolódik.

Fort – Pettah

Itt vegyünk egy nagy levegőt, és “merüljünk alá”,  mert a zsúfolt utcácskákba érdemes behatolni. Bár a nagykereskedelmi rész nyüzsgő forgataga, az állandó ricsaj, és a szagok egyvelege egy kissé ijesztő lehet azok számára, akik nem szokták az ilyen rémisztő dolgokat, de ezen a helyen ízelítőt lehet kapni a 100 évvel ezelőtti, originális ázsiai hangulatból.

Pettah

Az évszázadok során itt megtelepült kereskedők többsége iszlám vallású, ennek köszönhetően több kisebb imaház mellett a Pettah központjában épült a Jami-ul-Alfar Mosque. A péntek déli ima időpontja előtt bezárnak az üzletek, és az amúgy is forgalmas szűk utcákon szinte lépni sem lehet a mecsetbe igyekvőktől.

Jami – ul – Alfar Mosque

A szomszédos utcákban hindu, és katolikus templom is található. A Pettahban ugyan nincs ilyen, de a városban sok helyen csodálhatunk buddhista templomokat. Az utcai árusok egyikétől vásárolhatunk magunknak 20 – 30 rúpiáért egy hatalmas kókuszt, és miközben a gyümölcs frissítő levét szürcsöljük, eldönthetjük, hogy balra a gyarmati idők hangulatát felidéző Fort régi bank, és biztosítónegyed épületei, a kikötő központi irodája, és a Grand Oriental Hotel felújított épületei között teszünk egy sétát, vagy a másik irányba indulva a Központi Busz Pályaudvart vesszük célba.

Grand Oriental Hotel

Nekünk magyaroknak különleges kapcsolatunk van ezzel a hellyel, mert Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló című könyvében ír a kikötőről, hősei Kölyök, és Rozsdás ide érkeznek meg Piszkos Fred vezérletével, és itt bonyolódik tovább a kalandos történet a kikötő közelében levő, az európai ember számára átláthatatlan dzsungelnak tűnő kereskedelmi negyedben. Közvetlenül a pályaudvar előtt egy nagy zöldséget, gyümölcsöt, és mindenféle furcsaságot áruló piacot találunk, és ha piros buszok végállomásnál átmegyünk a közlekedési lámpánál a vasúti pályaudvar oldalára, máris ott találjuk magunkat a Floating Market – en, amely egy tóra épült sok kis üzletből álló létesítmény. Ez a vízi piac néhány éve nyílt meg, itt nézelődhetünk a különféle ajándéküzletek között, a kávézókban, bisztrókban csillapíthatjuk szomjunkat, éhségünket, kulturált tisztálkodó helyiséget, és nem utolsó sorban tiszta W.C. – t is találunk.

Floating Market

Ha a Fort – tól a másik irányba, az óceánpart felé indulunk, akkor láthatjuk az óratornot, amely mögött húzódik a kormányzati negyed, és ezzel szemben a W.T.C. modern épületének az ikertornyait, az utca másik oldalán a Dutch Hospital műemlék épületét, majd a part felé haladva a régi Parlament óceánra néző homokszínű épületét láthatjuk.

Old Parliament House

Ha besétálunk a W.T.C. épületével szemben levő  Dutch Hospital kerthelyiségekkel tarkított árkádos udvarára, ott akár ajándékokat is vehetünk az ODEL LUV üzletében, a másik oldalon kitekintve a Fort ide eső végét láthatjuk.  A régi Parlament épületétől indul, majd hosszasan húzódik déli irányban a Galle Face Green nevű partszakasz, amely a Galle Face Hotelnél ér véget.

Galle Face Green

Ez a óceánparti rész nem csak a colomboiak kedvelt esti, hétvégi sétálóhelye, mert itt tartott 2015 januárjában szabadtéri misét a Srí Lankára látogató Ferenc pápa a nagy számban összegyűlt hívők, és érdeklődők előtt, minden évben ezen a helyen tartják a február 4 – i Függetlenség Napja tiszteletére rendezett színpompás katonai felvonulást, de a néhány évig a Colombo Night Race nevű éjszakai autóverseny befutója is itt volt.

Sajnos az elmúlt években az előző kormány nagyratörő tervei a kínai tőke bevonásával megváltoztatták a Galle Face Green arculatát. A terv az volt, hogy a hajóval érkező kínai árukat Srí Lanka keleti oldalán, Hambantotán kirakják, és azokat a nyugati oldalról szállítják tovább az Arab – öböl, és Európa felé. Bár ennek nem sok értelme van, hiszen a hajók ki – be rakása, a konténerek átszállítása Srí Lankán át nagyobb költséget jelent, mint az, hogy a konténerszállító hajók kirakodás nélkül, ahogy eddig is, megkerülik a szigetet, és úgy folytatják az útjukat tovább. A terv megvalósításának érdekében kínai hitelből megépítették a déli autópályát, amely összeköti az új colomboi kikötőt a Hambantotán létesített új átrakó kikötővel. Ugyanitt építettek egy repülőteret, amit jelenleg csak egy hetente közlekedő belföldi járat használ. Aki párhuzamot lát bizonyos kínai pénzekből finanszírozott hazai vasútvonal építése, és a srí lankai tervek között, az nem jár messze az igazságtól. Ma Srí Lanka nemzeti jövedelmének több mint a 80 százalékát fordítja a gigaberuházásokra felvett kínai hitelek törlesztésére, amely óriási terhet jelent az ország számára. A Galle Face Fort felőli, északi végén egy hosszú gátat építettek leválasztva egy részt az óceánból, a természettől elvett területet feltöltötték. Ide a Dubaiban látható Palm Islands – hoz hasonlóan toronyházakat építenek, és az egyébként csak teherforgalmat bonyolító kikötőt is bővítik ezen a részen. Aki korábban járt erre, és sétált már a Galle Face Green – en, az döbbenten nézi a természet ilyen mértékű rombolását.

Ha ezután bírjuk még erővel, akkor meglátogatjuk az Independence Square -n az Independence Memorial Hall – t.

Independence Memorial Hall

Pár percnyi sétaút az emlékmű mögött elhelyezkedő, egykor elmegyógyintézetnek használt épületegyüttes mesterien renovált épülete, melyben ma az Arcade üzletház működik.

Arcade

A korábban gyógyászati célokra létrehozott épületegyüttes alaposan megváltozott profillal működik. Szárnyépületei több szinten nívós ajándéküzleteknek, mozinak, éttermeknek, gyorsétteremnek adnak helyet. A klimatizált épületben felfrissülhet a turista, és erőt meríthet a séta folytatásához. Az Arcade üzletház történetéről, és jelenéről egy fotókkal illusztrált korábbi posztban már részletesen írtam.  https://negyvenmerfold.wordpress.com/2016/02/07/arcade-colombo/

Town Hall – Viharamadevi Park – Odel – Independence Square – Arcade

Az árnyas fákkal, és sportpályákkal szegélyezett Independence Avenue – n k.b. 15 perc séta a washingtoni Fehér Ház mintájára épült városháza, a Town Hall, és az egzotikus növényekkel tarkított, szépen rendben tartott Viharamahadevi Park, melynek néhány éve lebontották a kerítését, ezzel is jelezve, hogy a park mindenki előtt nyitva áll.

Town Hall

A park déli oldalán van a Nemzeti Múzeum, és nem sokkal mellette épült fel a sci  – fi – be illő  megjelenésű Nelum Pokuna Mahinda Rajapakse Theater, amely az eredeti terveknek megfelelően egy szabadtéri színháznak épült, azonban néhány évvel a megnyitása után részben be kellett fedni, mert az errefelé gyakori trópusi esők elárasztották a nyitott színpadot, és a földszinti tereket.

National Museum

Nelum Pokuna Mahinda Rajapakse Theater

Dawatagaha Jumma Masjid

Itt található a Dawatagaha Jumma Masjid And Shrine, ez egy régi, de ma is működő mecset a város szívében, és itt található az Alexandra Place – n a híres ODEL áruház, ahol a gyönyörű ruhadarabok láttán minden hölgylátogatónak gyorsabban kezd verni a szíve. A park közelében található a Gangaramaya Temple, és egy a tóban létesített szigetecskén a Gangaramaya Park. A tóban épült pavilonnal szemben már a 21. századi város köszön ránk, ugyanis itt 2018 decemberében nyitott meg Colombo legújabb bevásárlóközpontja, a Colombo City Center, amelyben több szinten a legnépszerűbb nemzetközi márkákat árusító üzletekben várják a vásárlókat. Az egyik legújabb colomboi látványosság a Kollupitiya, és Bambalapitiya vasútállomások között nagyjából fél úton, az óceánparton futó Marine Drive – on épült Marino Beach Hotel. Ez a 10 emeletes szálloda 2018 augusztusában nyitott meg, a Galle Road felé eső fronton egy bevásárlóközpont van mozival, és éttermekkel, azonban nem ez az igazán érdekes, hanem a tetőszintjén létesített medence, melyben egy hideg itallal a kézben hűsölve csodálhatjuk a végtelen panorámát, és az óceánban lebukó nap látványát.

Egy ekkora kirándulás végén már valóban az utolsó célpont lehet, a Sirimavo Bandaranaike Memorial Exhibition Center.

Bandaranayke Memorial Center

Ez a modern konferencia központ Sirimavo Bandaranaike asszony emlékére épült. Róla kapta a nevét a katunayakei repülőtér is, melyre minden srí lankára látogató megérkezik. Bandaranaike asszonyról minimum annyit kell tudni, hogy sok évig Srí Lanka, korabeli nevén Ceylon, és egyben a modern világ első női kormányfője volt.

Említésre érdemes még a város déli részén, a központtól 10 – 15 perces buszozással, vagy tuktukkal megközelíthető Dehiwala városrészben épült ZOO, és a közeli Mount Lavinia Beach, ahol a több kilométer hosszúságú homokos parton éttermek, és büfék várják a fürdőzni vágyókat. Aki pedig érezni szeretné a régi idők hangulatát, az elsétálhat az óceán fölé magasodó sziklára épített, koloniális hangulatot árasztó legendás Mount Lavinia Hotelbe, és ott néhány USD belépőért cserébe használhatja a szálloda elkerített strandját, a bárt, a parti éttermet, valamint a teraszon levő édesvízzel töltött medencében úszkálva élvezheti a mesés kiszolgálást.

A városnézés egy részét megejthetjük gyalogszerrel is, de az Independence Square felé érdemes tuk tuk – ba, vagy a pályaudvarnál buszra ülni. A járatlanok számára a tuk tuk Colombóban külön figyelmet igénylő műfaj, mert az utcán sokan, nagyon sokszor kínálják fel idegenvezetőnek magukat, és ha hagyjuk magunkat meggyőzni, vagy nem vagyunk velük elég határozottak, akkor a maguk kedve szerint visznek el várost nézni, ami rendszerint azzal jár, hogy pont a számunkra legkevésbé érdekes helyekre visznek el. Az út vége pedig kivétel nélkül minden esetben valamilyen féldrágakő, tea, vagy helyi ajándék üzlet meglátogatásába torkollik. Ez a kéretlen kitérő nem erőszakos, és bár nem jár vásárlási kötelezettségekkel sem, de előfordulhat, hogy rossz szájízt hagy maga után. Természetesen senkit nem beszélnék le a tuk – tuk -ról, mert aki Srí Lankán jár, annak legalább egyszer kötelező kipróbálnia ezt a fantasztikus közlekedési eszközt.

Ayubowan!

Így közlekedünk robogóval Srí Lankán.

Az ázsiai motorozásban, robogózásban van némi rizikó, de ha ráérez az ember a forgalom ritmusára, azaz arra, hogy a forgalomnak nincs semmiféle ritmusa, és megismeri a helyi közlekedési szokásokat, miszerint az a szabály, hogy nincs semmilyen szabály amit betartanának, akkor nagyon élvezetes dolog.

A közlekedési szabályok notórius számonkérői, és a gyengébb idegzetűek kerüljék a videó megtekintését.